Összetört szivek oldala

Kárörvendő fiuk és lányok,

Most itt van a hír amire vártatok!

Vége a nagy kapcsolatnak,

Mert egyedül hagytak!

 

Lehet jönni százan és ezren,

A magányos szív a pokolba vesszen!

Találok partnert magamnak,

Mert egyedül hagytak!

 

Volt már enyém a nap és a hold,

Lelkemben most egy fekete folt!

Nekem ugyan hiába papolnak,

Mert egyedül hagytak!

 

Meg talállak száz és ezer között,

A szerelem ismét a szívembe költözött!

Valakit kellett találnom magamnak,

Mert egyedül hagytak!

 

 

Nem tudom mi van velem

Elhagyott minden reményem.

Kétségek között tengődöm

Mihez kezdjek?Tűnődöm.

 

Megcsalt társként,felbőszülök

Nem akarom,csak dühöngök.

Vissza hoznám,legszívesebben

Az elmaradt űrt életemben.

 

Én olyan vagyok,mint a szélső ház,

Eső,szél vihar mindent megráz.

Nem látja senki szenvedésem,

Csak a madarak a tehetetlenségem.

 

Éneklő,dalos madarak,

Vigyetek fel a magasban,

Hogy én is érezhessem egyszer

Milyen az,ha levegőnek néznek.

 

Nevethessek oly boldogan

Érezzem a lelkem gondtalan.

Szellők szárnyán,mint a galambok,

Fullasztó érzéstől megszabadulok.

 

Napsugarain fel melegedve

Langyosságot érezve a lelkemben.

Frissítő levegő,amit beszívok,

Minden gondomtól meg szabadulok.

 

Álom vagy valóság?....

 

Ha volna egy csoda,amit kívánhatnék

 

Szép csendben,mélyen el aludnék.

 

Álmomban boldogságban élnék.

 

Lázadó szívemnek vigaszt találnék.

 

 

 

Tudom,minden jónak egyszer vége lesz

 

De addig még legalább szívesen lesz.

 

Ne csak a mesébe legyen jó

 

Ha nem nekem is adjon valami jót.

 

 

 

Rózsák közt ülni,illatát szívni,

 

A futó felhőket gondolatlanul nézni.

 

Hulló csillagokat meg számolnám

 

Talán egyik,szívem meg is szánná.

 

 

 

Friss szellőkkel kergetőzni

 

A lehulló leveleket meg előzni.

 

Csak az a baj,hogy mind ez csak álom

 

Lelkemben meg marad,egy nagy káosz.

 

 

Próbálom majd valahogy elűzni

 

Csak a jót és szépet megőrizni

 

Vigaszt remélek,és talán kapok,

 

Mostoha sorsomból kilábalok.

 

 

Bús élet ami ezután vár,

 

Bolyongok és nem tudok mi vár.

 

Könnyes szemmel alig látok

 

Vigasztalást nem találok.

 

Eljön egy pillanat az életedben,amikor rájössz,hogy ki az,aki igazán számít;hogy ki az,aki sosem számított;ki az,aki többé nem fog és ki az,aki mindig is számítani fog...,azért ne aggódj azok miatt,akik már a múltad részei:meg van az oka annak,hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek,és talán lesz majd olyan is aki szerepelni fog örökké.

Csendes éjszakán elkerül az álom,
mindig rád gondolok, és hozzád vágyom.
Gondold azt, hogy ott vagyok veled,
és nézem a két szép szemed,
hallgatom a lélegzeted.
A füledbe súgom, hogy nagyon jó veled!

 

"Nem tehetek róla, még mindíg szeretlek, Pedig mindenki azt mondja, felejtselek el Téged. Én tudom, hogy ők mondják az igazat, Dehát az ember csak a szívére hallgat. A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár, Megragasztani senki se tudja már. De talán egyszer a pohár újra pohár lesz, S talán egyszer a szívem is nyíló rózsa lesz. Újra tudni fog érezni, Szerelmet szerelemért adni."

 

Széthullik körülöttem minden, s semmit sem tudok ellene tenni,
pedig nem akartam semmi mást, csak igazán boldognak lenni.
Kérdések mindenhol, egy dolgot nem tudok csak felfogni,
miért nem lehetek én az, kit örökké tudsz majd szeretni?
Csalódás, vágy, kínzó érzések járják át az egész lelkem.
Egy könnycsepp hull a földre, mit most érted ejtettem.
Álom és vágy, örök boldogság, ezt jelentetted számomra,
de most kétségbeesetten állok, s csak nézek fel a csillagokra,
ha egyetlen egy kívánságom lehetne, csak annyit mondanék:
Engedj közel a szívedhez, te vagy az, akivel boldog lennék.
Szeretni valakit a legszebb dolog, ami az életben történhet,
de a legkínzóbb sebet a szívünkre is csak ez véshet!
Nem tudom mi lesz holnap, s mit hoz még számomra az élet,
fáj a lélegzet, kibírhatatlan ez a kín, látni szeretnélek,
megölelni, és szemedbe nézve elmondani ezeket a szavakat:
Te vagy kiért érdemes élnem! Remélem, az álmom valóra válhat!

 

„Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném, ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB.”

 

 

‎" A jó kapcsolatnak rendje van, mint a táncnak, és ugyanúgy szabályok irányítják; a partnerek nem kapaszkodhatnak össze túlságosan, mert akkor nem tudnak vidáman és szabadon egyedül haladni. A túl erős érintéstől, megdermed a mozgás, oda a végtelenül kibontakozó szépség; A táncosok tudják, hogy társak a ritmusban, a mozgásban, közösen alkotják a mintát, és észrevétlenül belőle táplálkoznak."

 

 

 

‎"....Mikor úgy érzed semminek nincs értelme, akkor jussanak e szavak eszedbe, mit jelent egy szó, egy meleg ölelés? Nem tudhatja, más csak ki érzi a létét. Érzések közt élünk,így fontos a vágy, értsd, meg végre kérlek,hogy szükségem van Rád. Testünket átkarolja a meleg szeretet, forróságot lehel a kihűlt szívekbe. Halk szavak közt lágyan suttogom el neked, mit jelent, hogy élsz milyen fontos ez nekem. "

 

 

Tudtad?? Azért nem jut sok ember sehová az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, Éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóherét.

 

 

Szép álom volt

Boldogság? Van még ilyen szó?
Hűség és szeretet, van még valahol?
Ezek kérdések foglalkoztatnak,
Miért érzem én ezeket oly távolinak?

Álmaimban szerettem és szerettek,
Ölelő karokban ébredtem.
Becéző szavak hallatán,
Elolvadtam, mint a gyertyaszál.

Nótázva dolgoztam, szelekkel futottam,
Minden vidám volt körülöttem, nem csak álmomban.
Kedvét kerestem, még ő is viszonozta,
Amiben lehetett mindennel elhalmoztam.

Siettem haza, vele lehessek mindenben,
Boldogan bújt hozzám, nem csak egy esetben.
Karja közt ölelve, éreztem a szíve dobbanását,
Csókjaiban minden vágyakozását.

Úgy jártam, keltem, mint egy szellő,
Úszkáltam, mint vízben a sellő.
Fodrozott körülöttem minden,
Jó volt látni mosolyát, ahogy rám nézett.

Nem kíméltem magam,megtettem, amit csak tudtam,
Hogy ragyogó szemében örömet hoztam.
Két szeme az a mókás, viccelődő beszéde,
Megfogott engem, azt hittem egy életre kelve.

Sajnos az ébredés nem olyan, mint máskor,
Belőlem is kihalt minden mámor.
Sebzett szívemmel olyan messze és távol,
Csak a régi emlékek, ami még lángol.

Kérdések hada, motoszkál fejemben,
Miért volt ez? Mikor még itt van bennem.
A múlt fel-fel szakad, sírás fojtogat,
Már semmi sem az, ami még meg foghat.

Álmatlan éjszakák egyre szaporodnak,
Vergődök, forgok, nem tudom mihez fogjak.
Lassan felőrlődik bennem, amit eddig tettem,
Nem tudok mit csinálni. Hova lettem?

Próbálok közeledni hozzá, észrevegyen,
Elnéz fölöttem, nem tudja, mit tegyen.
Elhagyni nem tudom, de még reménykedek,
Felébredek, nem csak elmélkedek.

 

Szomorú sors

Fiatalon még minden mesés és álom,
hogy milyen lesz majd egykor a párom.
Elképzeltem, hogy megértés és szeretet,
Bizalom alapja, ami az ember elképzelhet.

Bele estem, mint ló a gödörbe,
Minden elszállt, elveszett örökre.
Gyerekeim voltak, akik haza húztak,
Elkopott minden, mint az óra rugója.

Bíztam, még talán egyszer megjön az idő,
Akiért érdemes lesz és eljön az én időm.
Csalódások sorát éltem át eddig
Minden elhasználódott bennem, végig. De meddig?

Sok-sok munka, a fáradság, kijutott nekem,
De nem tudott értékelni, egy életet leélni velem.
Jó szívemre fáztam rá oly sokat,
Amit én nem kaptam vissza soha.

Boldogság és a nagy szerelem, csak álom marad,
Hisz csak álmomban sikerült és minden elhalt.
Reménykedem, mindig hátha utolér,
Ami messze elkerült, és itt a vég!

Már kiégett belőlem minden szép érzés,
Nem maradt más csak az elképzelés.
Nem hiszek már senkiben és semmiben
Összetörten és szomorúan nézek a semmiben.

 

 

Drága kincsem!

Drága kincsem, életem!
Nem akarlak elveszteni tégedet.
A szívemben, a lelkemben
Mindig kipárnázott helyed lesz neked.
Ha gondod, bajod van, szólj és megyek,
Legyen az bánat vagy öröm, meg hallgatlak és segítek neked.